Blogom megélte létrejötte óta a leghosszabb szünetet. Köszönöm a türelmet! Vicces, hiszen lassan három hónapja már itthon vagyok, és olyasmikről szeretnék Nektek mesélni, ami még ehhez képest is korábbi esemény. Amint ígértem, most megírom beszámolómat a csodálatos írországi és londoni kirándulásról, ami TNT, azaz „tíz nap tavasz” (április 17-26.) néven került be az elkövetők közös történelemkönyvébe! Úgy vélem, még azoknak is izgalmas lesz, akiknek már meséltem róla, hiszen szokatlan módon kalandosan indult, s kalandosan folytatódott ez a kis Dániából történő kiruccanás. A megfelelő távolság remélem letisztultságot, nem pedig emlékezet-kimaradást fog jelenteni. :)

Sziasztok! Drága, magatokra-hagyott Barátaim!

Ismét online üzenek Nektek! De nem utoljára. Az az igazság, hogy mivel általában az "utolsó" időszakok igencsak arról szólnak, hogy amennyit csak tudsz, azt nyílván az ottani kis barátaidra és kirándulásokra szánsz (máskülönben nem lenne miről írni) így feljegyzéseim a magánjegyzetelés fázisánál nem jutottak tovább és nem kerültek a tisztelt publikum elé. Na de most! A nyakatokba zúdul minden. Van néhány dolog, amiről mindenképp szeretnék egy-két keresetlen szót szólni. Csak szépen sorjában:

Kedves Barátaim!

Mostani bejegyzésemben arról mesélek Nektek, milyen kirándulásokat tettünk az elmúlt egy hónapban. Röviden összegezve: Aarhusban egy napot töltöttünk, Koppenhágában pedig egy hétvégét. Nyilván érzitek, hogy a főváros kicsit izgalmasabb, tartalmasabb és emlékezetesebb volt. Ha érdekel Benneteket hogy miért, akkor olvassatok tovább...

Sziasztok!

Húha, kicsit úgy érzem, koncepcionálisan összeomlott a blogom! Hiába terveztem, nem úgy alakult. :) Volt egy kis „áramszünet”, de remélem hamar helyreáll a világnak rendje és utólag ez a hónap a "vihar előtti csendként" vonul be a blogtörténelemkönyvbe.
Lássuk csak! Elvileg ugye a kirándulások jönnének. Úgy tűnik gyakorlatilag is. Volt egy pár túra ebben a két hónapban, de ne aggódjatok, így is emlékszem annyira, hogy bátorkodjam élményszerűen leírni őket. Sőt, tudjátok mit, inkább sok-sok képet kaptok. The pictures speak for themselves...

Sziasztok!

Folytatnám is az elkezdett átlagos hét elmesélését. Azt hiszem ott tartottam, hogy hétvége, és hogy ilyenkor szabadok vagyunk, mint a madarak. Először mesélek a hétvégéről, majd befejezem a hetet a hétfővel és keddel.

Helóka!

A mostani kétrészes bejegyzésben arról mesélek Nektek, hogyan is néz ki egy átlagos hét errefelé. Figyelem! A végletekig szubjektív leszek, de lényegre törő! Kicsit több képet fogok használni, mint eddig. És azt hiszem ezentúl ez már így is lesz! :) Szubjektivitásom első meghökkentő jeleként szerdával fogom kezdeni egy átlagos hét elmesélését.

Sziasztok!

Itt az ideje folytatni. Pont ott, ahol legutóbb abbahagytam. Szóval engedjétek meg, hogy egy kicsit bemutassam nektek azt a helyet, ahová jöttem. Egyszerűen megjegyezhető: Vestjylland Hojskole.

Sziasztok!

A tőlem már megszokott time lag-gel szeretném megosztani Veletek, milyen jó volt már végre megérkezni az előttem álló négy és fél hónap tartózkodási helyére, a Vestjylland Hojskole-ba. Ami azt illeti, igen emlékezetesre sikerült a kijutás.

 

Már csak két napom van vissza Amerikából. És ezután a bejegyzés után kis profilváltás következik. Megváltoztatom a fejlécen szereplő panorámaképet a Niagara-vízesésről, valami dán képre, hiszen lassan egy hete már Dániában leledzem. Kissé zavaró Dániából amerikai emlékeket kaparni, amikor már Dániáról is 4-5 posztot tehetnék. De ha van valami lelki hozadéka ennek a „világlátó” évemnek, akkor az a türelem. És ez sok helyütt megmutatkozik… Szóval csak türelem, és egészséges szintre hozom a lemaradást! :)

Sziasztok!

Az utolsó amerikás bejegyzésem következik, két részletben (az emészthetőség érdekében). Sajnos az idő előrehaladtával már érzem, hogy nem fogom tudni olyan részletesen és ízesen elétek tárni a velem-történteket, mint amikor még rajta volt NYC utcáinak piszka a cipőtalpamon, de talán nem is baj! Így koncentráltabb, és lényegre törőbb posztok születhetnek.

Kedves Barátaim!

Talán megbocsátjátok nekem, hogy ilyen sokára jelentkezem. Nehéz ez a folytonosság. Az utolsó heteimet a búcsú átélésével töltöttem, és mint láthatjátok a blog nem szolgált az elválás feldolgozásának terápiás eszközeként. Hanyagoltam egy kicsit, de most mindenkinek adok egy rapid felzárkóztatót. Key words: Thanksgiving, Magyar Kongresszus, Cleveland, koncertek, vadászat, búcsúzás… Please see inside for details! :)

Ott tartottam tehát, hogy muszkuláris egyének füttyszóval ébresztettek a váróban, hogy most már mehetnénk a face controlra. Visszakaptuk a papírjainkat, de azért még ők átvizsgálnák a kocsinkat! Zokszó nélkül átadtuk a fickónak a kulcsokat és közben mormolni kezdtük a Lorettói litániát, nehogy kinyissa a filmeket, mert ha azok fényt kapnak, oda minden eddigi munkánk. Szerencsére nem így történt, de sajnos egy 100 dollárost sem hagyott ott a kesztyűtartóban. Mesterem és edzőm, Szentgyörgyváry ’Woo-aa’ Kristóf határozott mozdulatokkal Buffalo városa felé vette az irányt!

Akkor rögvest folytatnám is ott, ahol legutóbb abbahagytam… Szóval beszálltam messziről jött barátom bérelt autójába, de nini, nem egyedül jött értem! Egy kedves házaspár ül a hátsó ülésen! Ekkor még nem sejthettem kikkel van dolgom. Az elkövetkezendő néhány napon felbuzdulva határozottan állíthatom nektek: barátokra leltem! Ezermester, melegszívű, örök-ifjú barátokra! Hogy miért mondom ezt? Olvasva kiderül! :)

Sziasztok!

Valóban leszerepeltem. Nem tudtam tartani az elképzelést, miszerint sűrűbben, de rövidebb topikokkal jelentkezem. Mentségemre szolgáljon, hogy rengeteg minden történt. De az, ami most következik, azt hiszem kárpótol mindenkit. És úgy érzem, ehhez még nagyobb levegőt kell vennünk, mint Chicago előtt kellett. Két hét történését fogom néhány egymást követő bejegyzésben összefoglalni. Ez a két hét, életem egyik legélménydúsabb hete volt! Hiába nincs ilyen szó a Wordben.

Az Istenismeret rétegekből áll.

Réteg annyi van, mint pillanat.

Lehullott lombú fák között lépkedek,

s kalapot emel az alkonyat.

Arcomba csíp a várva-várt hideg.

Életfolyamban mozgó emberek;

van aki hittel, van aki anélkül liheg.

Hosszasan nézek magam elé,

s kérdéseim félúton meg-megakadnak

– félúton köztem és válaszaid között.

De amikor én megállok, kérdéseim haladnak,

s csókkal köszönnek a bizonytalannak.

A bizonytalannak, ki álruhába öltözött,

hogy visszhangja lehessen szavadnak...

Tél-illatú estét celebrál a Hold.

Nem tudok nem hatása alatt lenni;

csak hallgatom a csillagfényt, a ködöt,

s kedvem támad eléd sietni!

Buffalo, NY  2011. november . 21.

Üdv Fényes-tekintetű Barátaim!

Rájöttem, hogy rövidebb bejegyzéseket fogok írni, de azt sűrűbben. Ez egy kísérleti fázis. Megnézzük működik-e? Azért döntöttem így, mert rövidebb bekezdést írni jó. Meg mert az olvasóbarát. És kellőképpen informatív. A mostani bejegyzés a múlt hétvégi cserkészkonferenciáról és a második Niagara-látogatásomról szól! Miért is volt ez olyan érdekes?

Halihó!

Egy kicsit megkésve ugyan, de alább a beígért piterecept. Az én bézik angolommal megpróbáltam lefordítani. Aztán még a sütéshez sem értek, meg most amúgy is elég fáradt vagyok ahhoz, hogy leellenőrizzem mennyire írtam hülyeségeket. Így inkább bent hagytam az eredeti szöveget is. A jobb angolosok nyugodtan belejavíthatnak, ha jónak látják! :)

Sziasztok!

Rég szerettem volna már ismét írni Nektek, de mielőtt azt hinnétek, hogy azért nem jelentkeztem, mert semmi nem történt velem, akkor udvariasan szeretnék pontosítani. Épp ellenkezőleg. Annyi minden történt, hogy nem jutottam érdemben gép közelébe, s nem tudtam blogra vetni a gondolataimat. Most végre sikerült. Csak szépen sorjában…

Kedveseim!
É. sz. 43° 4′ 38.24″, k. h. -79° 4′ 29.91″. Igen, ez Niagara Falls. – Annak ellenére, hogy már egy hónapja szívok amerikai levegőt, csak most jutottam el odáig, hogy tiszteletemet tegyem Niagara kisasszonynál! Tudjátok, az ilyen találkozásokat nem szereti elsietni az ember. Nekem még igazán meg kellett érkeznem, mielőtt részesedhettem volna ebből a csodából. Niagara indiánul azt jelenti, „mennydörgő víz”. Beszédes…

Halihó!

Hol is hagytam abba? Ja, igen, megvan. Szóval néhány dologgal még adósotok vagyok. Így törlesztésképpen fogadjátok a következő bejegyzést. Ebben szó lesz pumpkinokról, október 23-ról és csirke szárnyakról egyaránt… Persze nem egy történetbe ágyazva, hanem szépen külön-külön. (Bár lehetne ez a következő feladvány. Írj egy rövid történetet, amelyben ezek a szavak előfordulnak. :-)

Sziasztok!

Most egy olyan bejegyzéssel szeretnék szolgálni Nektek, ami egy kicsit a mindennapjaimról szól. Sok érdekes dolog történik velem azon túl is, hogy erre-arra megfordulok a környéken. Ezek részben az itteni körülményekről, részben néhány kisebb eseményről és részben rólam szólnak… Ez nem kevés, így több részletben kerül föl. Íme az első:

Kedves Barátaim!

Október 9-én (vasárnap) ismét kirándulni mentünk néhányan. Az úti cél a közeli Finger Lakes volt (kb. 3 óra kocsiút). Szeretnék beszámolni Nektek a környékről és a felejthetetlen élményeinkről egy-két jól sikerült képpel illusztrálva!

Az itteni irokéz törzsek szerint a Finger Lakes (Ujj-tavak) keletkezésüket a Nagy Léleknek köszönhetik, amikoris a környékre helyezte kezét és karcsú tavak sorát hagyta maga után. „Valójában”...

Hello mindenki!

Már többször eljutottam odáig, hogy nekifogjak a posztolásnak. Chicago nagy falat volt. Vettem egy nagy levegőt - ezt javaslom Nektek is - és nekilendültem.
Ami azt illeti, elég tanulságos út volt. Sok kalanddal és élménnyel. Ebbe szeretnék betekintést nyújtani! Jó olvasgatást, kommentelgetést!

Sziasztok!
 

Szeptember utolsó teljes hétvégéjén Fillmore-ba utaztam, hogy részt vegyek az Észak-Amerikában élő külföldi magyar cserkészek ún. regös hétvégéjén.

Az itteni élményeimről számolnék be és közben egy kicsit kitérnék arra is, mit jelent - az én olvasatomban - itt, Amerikában magyarnak lenni. Saját tapasztalatokat természetesen ezúttal is jó néven veszek!