Az Istenismeret rétegekből áll.

Réteg annyi van, mint pillanat.

Lehullott lombú fák között lépkedek,

s kalapot emel az alkonyat.

Arcomba csíp a várva-várt hideg.

Életfolyamban mozgó emberek;

van aki hittel, van aki anélkül liheg.

Hosszasan nézek magam elé,

s kérdéseim félúton meg-megakadnak

– félúton köztem és válaszaid között.

De amikor én megállok, kérdéseim haladnak,

s csókkal köszönnek a bizonytalannak.

A bizonytalannak, ki álruhába öltözött,

hogy visszhangja lehessen szavadnak...

Tél-illatú estét celebrál a Hold.

Nem tudok nem hatása alatt lenni;

csak hallgatom a csillagfényt, a ködöt,

s kedvem támad eléd sietni!

Buffalo, NY  2011. november . 21.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.