Kedves Barátaim!

Mostani bejegyzésemben arról mesélek Nektek, milyen kirándulásokat tettünk az elmúlt egy hónapban. Röviden összegezve: Aarhusban egy napot töltöttünk, Koppenhágában pedig egy hétvégét. Nyilván érzitek, hogy a főváros kicsit izgalmasabb, tartalmasabb és emlékezetesebb volt. Ha érdekel Benneteket hogy miért, akkor olvassatok tovább...

Aarhus

Az úgy történt, hogy nagyon szerettünk volna elmenni valamikor Aarhusba, mert azt hallottuk, hogy nagyon szép, és érdemes ellátogatni arrafelé. Kibéreltük a sulibuszt és dánokkal is felfegyverkezve négyen magyarok átszeltük az Északi-tengert és a Balti-tengert elválasztó Jylland félszigetet. A fő projekt az általános városi hangulat beszippantása mellett az Aros múzeum felkeresése volt. Belülről eléggé hajaz a new yorki Guggenheim múzeumra a spirálos lépcsőháza miatt. Mondjuk a kortárs rész sokkal vadabb volt, mint a Gugg.-ben. Erről őszintén szólva nincs is kedvem képeket betenni, hátha vacsorázni mentek ezután a bejegyzés után. Egy két érdekes opus azért akadt. Mint például ez a guggoló kisfiú. Vagy inkább nagyfiú?

És ismertebb alkotásokkal is találkoztunk. Ő Andy. Mármint a baloldalon pózoló lány is Andi, de én most a mű alkotójáról beszélek, Andy Warholról, aki annak a barna löttynek is elkészítette a dizájnját. (nem akarok áldozni a globalizáció megtestesítőjének, ezért nem írom le, hogy a Coca Colanak...na mindegy) Szóval ennyi.

De ami a legjobb a múzeumban, amikor kijössz belőle. Na, nem úgy, hanem amikor a tetőre kilépsz. Itt ugyanis egy körfolyosó vár rád színes ablakokkal. Elég szép. Ami azt illeti hiányzik még egy-két izgalmas kép a gépemről, szóval azokat majd később csak úgy beillesztem ide. Addig is elég lesz ez:

Hazafelé hozzám került a volán, így nem volt mit tenni, hazavezettem a kisbuszt. Azóta már többször is vezettem. Nem nagy cucc. Forgalom szempontjából sem nagy kunszt Dániában vezetni. Nem szívinfarktusban fognak meghalni a dánok az biztos.

Koppenhága

És akkor jöjjön a nagy falat. Magyarázkodás végett legyen annyi elég, hogy Andi szülei kijöttek meglátogatni őt egy hétre és beterveztek egy hétvégés kirándulást a fővárosba is. Miután hívták Motát, még mindig maradt egy hely a kocsiban, így ecpec-kimehetsz alapon rám esett a választás és megkérdezték, hogy lenne-e kedvem telíteni a kocsit szerény személyemmel. Tudjátok milyen önfeláldozó szoktam lenni az ilyen helyzetekben, szóval duzzogva, de igent mondtam.

Az első megpróbáltatás Dánia 3. legnépesebb városában, a jó öreg Andersen bácsi szülővárosában, Odenseben ért. Megpihentünk félúton és tettünk egy kis sétát a központban. Már az elején készült valakiről egy divatfotó az utcán, amit sikeresen átretusáltam, hogy rám hasonlítson. Nem lett rossz, ugye? :)

A város tehát Hans Christian Andersen miatt is érdekes volt számunkra. Hiába volt nagy orra szegénynek, fergetegesen jó mesékkel ajándékozta meg a világ mindenkori gyermekseregét. Ugye emlékszünk még a rút kis kacsára vagy a kis gyufaáruslányra? A kis hableányt már meg sem kérdezem. Véletlenül találtunk rá a házára. Teljesen el van dugva, egyetlen szerény kis tábla jelzi, hogy ki lakott ezelőtt e falak között. Nekem szép emlékeim vannak erről a házról... :)

Előttünk rohant a délután, szóval nekünk is indulandusz volt utána, hiszen még este városnézést terveztünk Koppenhága tavaszodó utcáin. Az első nevezetes dolog azonban a híd volt, ami rávitt bennünket Sjællandra, Koppenhága szigetére. Nagyon adja!

Sőt, még játszani is volt idő a híd melletti játszótéren:

Megérkezvén egyből felvettük a szállást egy danhostel nevezetű helyen. Nem rossz, igazából ajánlani tudom mindenkinek, aki errefelé akar kirándulni. Innen gyorsan (miután megfejtettük a metrórendszert - helytelenül :) visszarohantunk a központba, hogy naplemente előtt és után megláthassuk a város egy részét. Sikeresnek mondható az akció, mert tényleg sok minden belefért. Néhány hangulatkép a városról. Különösen az egykori kereskedők felújított kikötői házait, a Nyhavn-t ajánlom rácsodálkozásra. Az még este is hangulatos.

Másnap egy teljes napunk volt, hogy kiegészítsük a tegnap estét. Jártunk parkokba, láttunk királyi őrségváltást, kastélyt a város szívében, igazi malmot és egy szép operát a vízparton:

Itt megint képbe kerültem, mint Mona Lisa. Ez olyan matrózos nem, Peti? Vagy inkább csibészes? :)

Itt találtunk egy-két crocust. Milyen szépen megvannak egymás mellett...

Voltunk még a kis hableány szobránál is tiszteletünket tenni. Fentebb az eredeti mű, lejjebb egy modernebb feldolgozás látható.

Ezek után vettük a bátorságot és belopakodtunk a hírhedt Christianiaba, ahol nem volt szabad fotózni, ezért kintről kaptok képet. Egy igazi hippibirodalom. Itt olvashattok róla.

A legjobb a városban pedig az, (figyelem tételmondat következik!) hogy óriási terek vannak. Van helyed befogadni az épületeket, nem zsúfolt, hanem szellős, tiszta és tele van parkokkal, vízzel, élettel. Nekem nagyon bejött. Nem sértődtem volna meg, ha ide születtem volna. Vagy hát nem is tudom. Azért a máriagyűdi miliőt és a pécsi hangulatot lehet hogy megirigyelném. :)

Visszamenve a szállásra a kocsiért, sunyi módon, de a legnagyobb természetességgel felmentünk a mellettünk lévő kongresszusi központ tetejére és körülnéztünk a bárból. Még egy almát is elfogyasztottunk, amit a konferencia-résztvevők kedvesen meghagytak nekünk. Ilyen az épület maga és ilyen a bárzongora: 

Hazafelé először az ellentétes irányba indultunk, hogy megtekintsük Helsingört. Először hezitáltunk: Menni vagy nem menni? Ez itt hát a kérdés. De Hamlet meggyőzött bennünket, mert a Kronborg-kastélyt azért jó volna megnézni. Aha, megnézni. Nos, a verőfényes napsütésből lekanyarodva a kastély felé vezető völgybe megtapasztalhattuk, hogy "valami ködlik Dániában". Hihetetlen sajátos mikroklímája van a helynek. Ezt az alábbi képeken is láthatjátok.

Nos, köszönöm, hogy velem tartottatok. Nem sokára megint jelentkezem!

Szép húsvéti nyolcadot még mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.