Szemelvények a hétköznapokból II.
2011.10.27. 05:37
Halihó!
Hol is hagytam abba? Ja, igen, megvan. Szóval néhány dologgal még adósotok vagyok. Így törlesztésképpen fogadjátok a következő bejegyzést. Ebben szó lesz pumpkinokról, október 23-ról és csirke szárnyakról egyaránt… Persze nem egy történetbe ágyazva, hanem szépen külön-külön. (Bár lehetne ez a következő feladvány. Írj egy rövid történetet, amelyben ezek a szavak előfordulnak. :-)
Buffalonak sok nevezetessége van. Természetesen nem szeretnék trivialitásokkal csak úgy dobálózni, ezért engedjétek meg, hogy egy példával is alátámasszam. Ahhoz a helyhez közel, ahova önkénteskedni járok, van egy étterem, úgy híjják, hogy Anchor Bar. Ez a bár a csirke szárnyairól vált híressé. Az ún. Buffalo Wing ebben a bárban kezdte világhódító útját. Még nem hallottatok róla? Még! És igen, kipróbáltam a helyet. De csak egyszer ettem ott. Prózai oka van. 16 $. Ennyi. De finom volt. És legalább elmondhatom, hogy ettem itt is! – mintha ettől bármi is jobb lenne... :)
A másik ételhez kapcsolódó sztorim pedig egy farmon játszódik. Az angol csoportommal ugyanis a Great Pumpkin Farmon voltunk a múlt héten. Nyelvet és kultúrát tanulni. (Halloween-ről egy külön posztban emlékezem meg.) Nagyon tanulságos kis túra volt. Amellett, hogy szép tököket és aranyos állatokat láttunk, még izgalmas új szavakat is tanultunk. Mint például a hay maze, vagy a wheelbarrow vagy a loft. Szóval hasznos volt. Itt különféle érdekes programok vannak, és mindig megrendezik a híres "Kinek van a legnagyobb?" c. tökversenyt. Az idei évben egy több mint 600 kilós tök nyert. Volt egy vicces sztori (az a tipikusan "sírjak vagy nevessek" kategória). Az egyik ombre, aki benevezett, valahonnan máshonnan érkezett ide Buffalo külvárosába. Na most ő annyira berúgott a nagy előkészületekben, hogy a 9 éves kislánya vezette az autót a fater helyett. Természetesen elkapta őket a zsaru (vagy a disznó, ahogyan itt hívják) és mindkét fél értetlenül nézett egymás felé. Persze a bácsi húzta a rövidebbet!
Készítettem a kirándulásról fényképeket!
Amúgy a pumpkinnak hatalmas kultusza van itt NY államban. Meg persze sokfelé még az országban, de errefelé különösen. Itt ezt mindenre használják. A legfinomabb eddig amit ettem, az a pumpkin pie volt. Easy as pie. :) Ennek legközelebb leírom a receptjét, miután átfordítottam magyarra, és arra is lehet pályázni. Ez egy ilyen helyi specialitás lesz, úgyhogy tessék izgatottan várni!
A helyi magyar közösség jóvoltából különféle helyi szervezésű programokon is részt szoktam venni. Ilyenek a vasárnapi misék, amit egy amerikai pap celebrál, de az olvasmányok magyarul szoktak lenni. A prédikáció és a miseszöveg angol. Gyónni még nem gyóntam angolul, de készülök. Csak még nem volt mit! :) Hahaha, ez jó vicc volt!
Aztán a pénteki cserkészet után rendszeresedni látszik egy másik program, amikor is mi, helyi fiatalok összegyűlünk egy háznál és beszélgetést tartunk. Amolyan KFT, Keresztény Fiatalok Találkozója ez. (Egészen jók szoktak lenni. Főleg, hogy még csak egyen voltam. De a következőt azt hiszem, én fogom tartani.) Ilyenkor a sörözés „alapkövetelmény”. Itt ittam először sört Amerikában. Ja, nem is! Még NYC-ben a cimborámmal. Oh, utána meg az egyik Farewell Partyn. No, ne már! Még a végén kiderül, hogy sok sört iszom, csak elfelejtem. De így legalább mindegyik az újdonság erejével hat!
Október 23-át mi is megünnepeltük. A helyi magyar közösség klubházában. Felléptek a buffaloi magyar cserkészek (köztük én is – énekkel, verssel), meg a CTP-s egyetemisták, illetve volt egy szónokunk, aki maga is 56-os fiatal volt, '56-ban, most már 56-os öreg. Frappáns, velős és fiatalos beszéd volt. Én Szabó László Dezső Október 23. c. versét szavaltam.
A 23-i ünnepség után a Papával elmentünk a házunkhoz közeli hangversenyterembe, ahol egy fergeteges koncertet hallgattunk. Free of charge. Az Amherst Symphony Orchestra fogadott bennünket. Sztárvendégük is volt, David Kim, hegedűművész személyében. Az elhangzott művek rendre a következők voltak:
George Gershwin: An American in Paris
Bill Conti, Carol Connors & Ayn Robbins: „Rocky”
Camille Saint-Saens: Violin Concerto No. 3, Op 61 in B minor
Az első számot különösen ajánlom. Csodálatos koncert volt. Még vers is született alatta! A címe: Alkoss, hogy élj
Remélem lesz még alkalmam ehhez hasonló élményben részesülni!
Szoktam sétálni is a környéken. Érdemes! Nem csak azért, mert szép a környék, csinos, elegáns házakkal, hanem mert tapasztalom: a séta a legemberibb léptékű mozgás. Ez lett nekünk kitalálva. Nem a rohanás, nem a futkosás, hanem a séta. Ilyenkor van időm saját gondolataim rendezgetésére, és a lassú sétálgatás közben megtanulok figyelni a körülöttem lévő dolgokra. Mindezt nyugodtan és ítéletalkotás nélkül. Csak nézni, s közben haladni. Ez az igazi emberi lépték. Ahogy E. F. Schumacher azt mondja, hogy „a kicsi szép”, úgy azt mondhatom a „séta jó”! Mi több, a legemberibb dolgok egyike!
A soron következő bejegyzésem a Niagara Falls nyújtotta élményeimről fog szólni. (Ez volt a rövid előzetes)
Legyetek jók, mert tudtok!
v
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ditkariti (törölt) 2011.10.27. 14:38:20
További kellemes időtöltést Amerikában!
Judit
