Fillmore - more - more...
2011.10.04. 19:33
Sziasztok!
Szeptember utolsó teljes hétvégéjén Fillmore-ba utaztam, hogy részt vegyek az Észak-Amerikában élő külföldi magyar cserkészek ún. regös hétvégéjén.
Az itteni élményeimről számolnék be és közben egy kicsit kitérnék arra is, mit jelent - az én olvasatomban - itt, Amerikában magyarnak lenni. Saját tapasztalatokat természetesen ezúttal is jó néven veszek!
Egy kis gyorstalpaló Fillmore-ról: Azt lehet mondani, hogy a Sík Sándor Cserkészpark a Külföldi Magyar Cserkészszövetség szellemi és nevelési központja. Van még másik két hely, ami a KMCSSZ számára kiemelten fontos. Az egyik Németországban (Kastl), a másik pedig Brazíliában van valahol.
Fillmore Buffalotól ca. 50 mérföldnyire (~ 80 km) lévő park valamivel több mint 100 holdon (~ 610 ezer m2-en) terül el. Ez épp tizede a szakkollégium jelenlegi otthonát adó "nyócker" területének. Szóval nem kicsi. És ameddig a szem ellát, mindenfelé fenyvesek, lombhullatók, rétek itt-ott. Csodaszép! No persze jó időnk is volt, hál' Istennek! Be is teszek pár képet róla (mármint a parkról, nem az Istenről - bár azt hiszem fellelhető: jezsuita módra :-)
A hétvége tehát regöshétvége volt. Ami azt illeti nagyon érdekes tapasztalat volt látni hogyan gondolkodnak itt a regöscserkészet lényegéről. A külhonban élő magyar cserkészek számára a kultúra ápolása, őrzése kiemelt célt. Nagyszerű belegondolni, hogy ez az angol katonatiszt (BiPi) nem is hihette, hogy miféle eszközt ad egy kiváló, de sokszor elnyomott nemzet számára. Ezek az emberek legtöbbször pont a cserkészeten keresztül tudtak megmaradni magyarnak (persze kizárólagosságról egyáltalán nincs szó). Scouting for every nation! - akár ez is lehetett volna az 1908-as kiadású könyv címe. Tényleg sokat köszönhetünk ennek a mozgalomnak! Nem véletlen az sem, hogy ez a könyv volt a Biblia, a Korán és Mao Ce-tung Vörös könyvecskéje után a világ 4. legolvasottabb könyve a 20. században. :-)
Szóval mit is műveltünk ott? Kultúrát. Táncoltunk, énekeltünk, faragtunk, szőttünk, fontunk, sütöttünk, beszélgettünk... Egy nagyon jó barátom egyszer azt mondta, hogy ma olyan korban élünk, amikor az a kultúra amit sokan csinálnak. Sajnos az tesz kultúrává bármit is, hogy sokan gondolják róla hogy jó. Nem az érték határozza meg, hanem a követők és művelők száma. Na most mi erre rácáfoltunk. Őrizni és művelni akarják itt a kultúrát. Jóindulattal, szak módon és felelősségteljesen. Érdekes, hogy ez a generáció már többnyire másod- vagy harmadgeneráció. Gyakran csak valamelyik szülő, nagyszülő magyar. De a családban értéke van a magyar kultúrának, ezért kitartanak mellette és áldoznak rá. Időt, figyelmet, pénzt, stb. Ehhez azonban nem biztos, hogy ki kell költözni Amerikába. Nyugodtan csinálhatjuk ezt otthon is. Szóval akik ezen az úton járnak azoknak hajrá! Akik pedig kevésbé, azokat bátorítom! Én nem mondom meg senkinek, hogy mit jelent magyarnak lenni! Sőt! Akkor szép, ha mindenki maga jön erre rá! De azt kérem magunktól tisztelettel és kellő alázattal: gondolkodjunk el rajta (mit jelent nekünk ma magyarnak lenni), alkossunk véleményt (ehhez beszélgetni sem árt) és cselekedjünk aszerint. Ne hagyjuk ezt másra!
Networking szempontjából sem volt utolsó ez a hétvége. Sok érdekes és nagyszerű emberrel találkoztam itt. Sőt a helyszínek is nagyon történelmiek voltak. Álltam például azon a helyen, ahol barátunk és tanítónk Kiss Ulrich SJ atya tiszti fogadalmat tett! (Ráadásul az ő ingében voltam épp :-). De itt állt Ádám János SJ atya is, sőt Pavlekovics Ferenc (korábbi gyűdi plébánosom) is egykoron. Ez a hely titkos, de Veletek megosztom. Itt ni, a kis tűzrakások valamelyikénél.
Ezt az erdőrészt pedig "Fenyőkatedrálisnak" hívják a helyiek. Itt kopjafák is szoktak állni, meg emléktáblák is azokért, akik kötődtek Fillmore-hoz és példaértékű munkát végeztek! Bodnár Gábor, Ádám atya, stb.
A szentmisét egy magyar jezsuita tartotta, aki Torontoból jött át. Bizonyára többen is ismeritek Sajgó Szabolcs SJ atyát. No, ő jött át és egy igazán jót beszélgettünk. Mindenféléről, de legfőképp...
Szombat éjszaka gyönyörű tiszta és csillagos égbolt volt. Szinte mindent megtaláltam amit itthon szoktam! Újdonsült fiú cserkésztestvéreimmel pedig teázgatás és csillagkémlelés közben az élet kis-, és nagy dolgairól társalogtunk. A nőkről is természetesen, ahogyan azt illik. :)
Az egész társaságról is van képem. Ez záráskor készült az alakulótéren:
(Hogy mi az a szürke husáng a fejem mellett azt ne kérdezzétek, mert fogalmam sincs - hiba a Mátrixban...)
Hálás vagyok Nekik, hogy jó szívvel maguk közé fogadtak!
Folyt. Köv.
I hope...
Be prepared!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ditkariti (törölt) 2011.10.07. 06:58:04
bAndriska 2011.10.12. 10:50:27
A. Schweitzer 2011.10.16. 21:39:49
Amúgy igen, hallottam róla! Ubul bá'. Nagy arc volt! :)
Te személyesen is ismerted?