Kedves Barátaim!

Talán megbocsátjátok nekem, hogy ilyen sokára jelentkezem. Nehéz ez a folytonosság. Az utolsó heteimet a búcsú átélésével töltöttem, és mint láthatjátok a blog nem szolgált az elválás feldolgozásának terápiás eszközeként. Hanyagoltam egy kicsit, de most mindenkinek adok egy rapid felzárkóztatót. Key words: Thanksgiving, Magyar Kongresszus, Cleveland, koncertek, vadászat, búcsúzás… Please see inside for details! :)

Időrendben Thanksgiving következik. (Te jó ég, mikor volt már!) Amerikában a legfontosabb ünnepek egyike, a karácsonyi szezon kezdetét jelenti. „Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.” (Kol 3,17) – valószínűleg azért nem ez a mondat jár a legtöbb amerikai fejében november negyedik csütörtökén, de persze „…a reményhal meg utoljára…”

Thanksgiving sok szempontból érdekes. Mindenki lázban ég az ünnepi lakomától, és hogy rég nem látott rokonokkal találkozhat. Készülni háromféleképpen készülnek az amerikaiak a T-Day-re (ami nem Thanksgiving-day hanem Turkey-day): vásárolnak, vásárolnak, vásárolnak. Ja nem, van egy negyedik is: főznek! És nem akárhogy. Olyan finom pulykamenüt rittyentenek az asztalra, hogy csak na! Aztán van még sok egyéb hozzá: töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, sütőtök- vagy almapite. Én két ünnepet ültem meg. Egyet az International Institute-ban, ahol a tanáraink főztek/sütöttek nekünk, illetve a Forgách rezidencián. Hát az valami csúcs volt. A papával átmentünk a Péterékhez, hogy együtt ünnepeljünk. Kati (a feleség) és Rózsi (a jelenleg Chicagóban tanuló lány) már előző nap nekiálltak az ünnepi menü elkészítéséhez. Nem volt hiábavaló a sok-sok fáradozás. Meghitt, kedves légkör és finom illat lengte be november 24-e estéjét.

Másnap persze Black Friday. A legtöbb amerikai bolt ilyenkor hihetetlen leárazásokat tart. Vannak akik T-Day délutánja óta a boltok előtt (tá)boroznak. Várják a hajnali nyitást, hogy megvehessék az olyannyira óhajtott ketyerét és mütymütyűrt. Deal…

A másik komolyabb esemény a Magyar Kongresszus volt Clevelandban. Az nagyon-nagy élmény volt. Egy kicsit több emberre számítottam ugyan, de ez semmit sem csorbított a hosszú hétvégére tervezett négynapos rendezvény színvonalából. Az eseményre mi (CTP-s diákok) pénteken érkeztünk. Aznap este volt egy szép irodalmi és művészest. Felléptek Tóth Péter (zongorista), Tálas Ernő (operaénekes), Mécs Éva (színművésznő) és Kállay Ágnes (csellóművész). Nagyon értékes előadások voltak. Ágival a másnapi ebédnél egymás mellé kerültünk ültetéskor. Hamar kiderült, hogy Kállay Miklós tanár úr, aki meghívott előadó volt a szakkollégiumban szervezett borkurzuson az ő nagybátyja. Vicces sztorikat cseréltünk egymással. :) Az ünnepi szónok Purger Tibor volt, akivel jól össze is barátkoztam. Ő a Duna TV washingtoni tudósítója.

Voltak CTP-s diákok is, akik előadtak. Oláh Krisztina azt a kérdést járta interaktívan körül, hogy milyennek akarjuk láttatni országunkat. (Magyarország turisztikai imázsa). Gémes Tamás barátom pedig az Ifjúsági Üzleti Programot mutatta be a hallgatóságnak. És jómagam pedig, mint kvázi-CTP-s kerültem a képbe, és két sikeres magyar kezdeményezést mutattam be. Az egyik a Kisközösségi Program volt, a másik pedig a Gyökerek Mozgalom. Sikeresnek mondható mindhárom előadás, ha azt sikernek nevezzük, hogy sok kérdést kaptunk és hogy beszélgetés formájában is volt utóélete a felvetett gondolatoknak.

A Kongresszus fénypontja a szombat esti bál volt. Életem egyik legszebb báljáról beszélünk most. Dress code: lányok nagyestéi, fiúk szmoking. Az első-bálozós lányokat az apák mutatták be a nagyérdeműnek. Élő zene, parketta-koptatás, beszélgetés hajnalig. Ez nekem való. :)

Vasárnap hálásszívvel, de hamar visszaindultunk Buffalóba, mert sokaknak még vizsgája volt. Én meg alkalmazkodom. Mert én olyan fiú vagyok. Ezúton is köszönjük a szervezőknek a szíves fogadtatást és a sok kedvességet! :)

Koncerteken is részt vettem a Forgách család jóvoltából. Négy hangversenyre is eljutottam. Ebből kétszer a Buffalo Philharmonic Orchestra műsorára, kétszer pedig az Amherst Symphony Orchestra előadásaira. Nagy élmények voltak. Főleg a karácsonyi koncertek, ahol olyan dalok is megszólaltak - nem is egy, legalább 8 (!) -, amit a közönség is énekelt a zenekarosokkal, kórussal együtt.

És voltam még vadászni is Buffalóban. Koltai János vívómester elvitt magával vadászni. Persze semmit sem lőttünk, csak majdnem. Előtte egy héttel két őzet, utána egy héttel egy nagy szarvast lőtt. Akkor bezzeg semmi nem jött! :) De az utána következő házipálinkázás és őzpörköltes vacsora remek volt!

Aztán elérkezett a búcsú ideje. Búcsú személyektől, búcsú helyszínektől. Nagyon kedves emberekkel hozott össze a Sors. Volt egy „ifjúsági búcsú” a West Tupperen, ahol a maradó diákok elköszöntek a távozóktól, mint például tőlem. Borozós, beszélgetős buli buffalói bitangoknak…

Búcsúztam angolórákon, búcsúztam a vakoknál, búcsúztam a magyar közösségtől és a Forgách családtól. Egy szép mise, és „all you can eat”-es ebéd a város szívében.

Mi pedig az utolsó este jöttünk rá papával, hogy tulajdonképpen mindketten szeretünk is és tudunk is kártyázni! Hihetetlen, hogy egyszer sem jutott eszünkbe előtte. Römiztünk és úgy elvert, mint még senki soha. Talán mondjuk azért, mert ritkán römizek…

Ajándékokat hagytam is és kaptam is. Papának egy igényesen megszerkesztett verses kötetet adtam a saját repertoárból. Jó pár az ő házában született… Én meg Webster College Dictionary-t, Karácsonyi albumot és népdalkönyveket kaptam.

Dale, a papa munkás barátja, akivel minden héten beszélgettem (echte amerikai és hatalmas szíve van), egy buffalói pólót adott nekem. Igazán kedves gesztus volt tőle.

Végül pedig Buffalótól is búcsút vettem.

Irány a Nagy Alma, NYC! (Az a következő bejegyzés tárgya lesz, amellyel le is zárom az USA-béli történetemet!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.