Finger Lakes
2011.10.16. 08:12
Kedves Barátaim!
Október 9-én (vasárnap) ismét kirándulni mentünk néhányan. Az úti cél a közeli Finger Lakes volt (kb. 3 óra kocsiút). Szeretnék beszámolni Nektek a környékről és a felejthetetlen élményeinkről egy-két jól sikerült képpel illusztrálva!
Az itteni irokéz törzsek szerint a Finger Lakes (Ujj-tavak) keletkezésüket a Nagy Léleknek köszönhetik, amikoris a környékre helyezte kezét és karcsú tavak sorát hagyta maga után. „Valójában”...
... itt eredetileg Észak felé tartó folyók voltak, de kb. 2 millió évvel ezelőtt gleccserek húzódtak errefelé a Hudson-öböl felől, így a pleisztocén eljegesedés idején a jég kivájta a mai tavak medrét és amikor a jég visszahúzódott, a meder feltöltődött vízzel. Ezt az elképzelést bizonyítják a tavak déli oldalán található végmoréna-sáncok. A két legnagyobb tava a Cayuga és a Seneca. Az előbbi a leghosszabb, a maga 61 km-vel, míg az utóbbi a legnagyobb kiterjedésű. Számos értékes dolog van errefelé, ami turisták ezreit vonzza ide folyamatosan. Híres bortermő vidék, számos izgalmas State Park található itt és erre van a Cornell egyetem is (Ithacaban), ami tagja az Ivy League-nak. Szóval elég erős egyetem.
Mielőtt idejöttem volna utánanéztem, mi is várhat rám, és ezt találtam:
Nos, elérkezett a tesztelés pillanata. Kicsit rohanva ugyan, mert korai indulást szántunk, de az órám elfelejtett ébreszteni, és én még alsógatyában feküdtem az ágyamban alva az igazak álmát, amikor csöngettek a fiúk, hogy már 10 perce várnak! :)
Szóval időben elindulva nekivágtunk a már jól ismert 90-es Interstate-nek (csak ezúttal ugye nem nyugatnak, hanem keletnek tartva). Rochester környékén lekanyarodtunk dél felé és el is érkeztünk a Seneca tóhoz, aminek a partján zúztunk egészen a déli csücsökig. Nagyon szép panorámás út volt, leláttunk az útról a tóra. Eközben indokolatlanul szépen sütött a napocska! (Nekem egy kicsit a Balaton kenesei szakaszát idézte a látvány.)
Az első állomásunk a Watkins Glen State Park volt. Ebben a parkban úgy tudom, 19 kisebb-nagyobb vízesés van. A legnépszerűbb State Park a környéken. Majd mindjárt meglátjátok miért! Készült egy csoportkép az elején (itt még két ember hiányzik, ők később csatlakoztak hozzánk):
Elindultunk fölfelé követve a patakot. A glen amúgy szurdokot jelent. Ezért ez a neve. De érdekes! Csudaizgalmas kis ösvényeken kellett mennünk. Sok turista volt, ezért folyton kerülgettük egymást, de egyáltalán nem volt zavaró. Beteszek néhány képet a völgyről!
Ezután elindultunk ebédelni Ithaca-ba, de miután kikanyarodtunk a parkból, hallottam egy furcsa hangot, olyasmit, mintha valami leesett volna a tetőről! Íííjjjj! Valóban. Tomi fennhagyta a napszemüvegét a kocsi tetején! Őőőő. Visszamentem érte, de már egy-két kamion tesztelte. Ez lett belőle (hát nem muris, jobb mint volt):
No igen, szóval elindultunk Ithaca-ba és útközben gyönyörködtünk a tájban. Most pedig egy vallomással tartozom, mert nem bírom magamban tartani. Útközben nagyon elszomorodtam, mert egyetlen-egy szőlőtőkét sem láttam. Egyet sem. De még egy fia tablettagyárat sem. Honnan vannak ezeknek boruk egyáltalán. Persze később utána néztem, és nem egészen arra mentünk, ahol a szőlők vannak, de azért mégis! Hát nem? Ti nem bosszankodnátok? :)
Útközben készült néhány felvétel. Tudjátok, az a tetőablakon-kiállós-kurjongatós-fajta!
Megérkeztünk Ithaca-ba, ahol egy finom pizzával gazdagítottuk a gyomrunkat. Ami érdekes volt, hogy az alap pizzaár alatt kellett fizetnünk annak ellenére hogy plusz feltéteket kértünk. Úgy látszik itt minél többet fogyasztasz, annál többet fogyasztasz, ja és annál kevesebbet fizetsz. Ez már csak Amerika.
A Cornellről néhány gondolat. Ez az egyetem egy magánegyetem. Nem olyan meglepő, mert a legtöbb egyetem az Egyesült Államokban magánegyetem. Ehhez mérten elég drága is. Számolgattuk séta közben, és valami olyasmi jött ki, hogy a tandíjjal minden ott töltött percben kb. 30 Ft-ot fizetsz. Minden percben! :) Milyen stressz lehet ennek tudatában sétálni, nem?
1865-ben alapította két ember. Egy üzlet- és egy tudósember. A Campus területe 3 km2, amelyen 1 639-en oktatnak közel 20 000 hallgatót. öööhhh. Kemény. Csak érdekességként mondom, hogy erre az egyetemre járt Ernst Knobil, biológus, endokrinológus, fiziológus, az MTA tiszteletbeli tagja. (biológus barátaimnak: ő tárta fel a női menstruációs ciklus endokrin szabályozó rendszerét.)
Aztán itt végezte tanulmányait Kurt Vonnegut, akire persze nem annyira vagyunk büszkék. Büszkeségre amúgy nekünk magyaroknak van jogunk, hiszen az itteni matematika tanszék vezetője Tardos Éva, aki Frank Andrással igazolta, hogy minden polinomiális időben megoldható kombinatorikus optimalizálási feladat, azaz 0-1 változós lineáris programozási feladat, erősen polinomiális időben is megoldható. Hát nem édes?
Amikor ideértünk egy hatalmas függőhídon mentünk keresztül. Alattunk egy gyors folyású patak, ahol egy saját vízierőmű is működik. Nos. Hát ahhoz a Campushoz kell is az energia. Nagyon sok épülete van. Nincs is értelme megszámolni. 3 km2, az 3 km2.
Az utunk innen a Taughannock Falls State Park felé vitt. Na ez volt az igazi izgalom! A patak, ami a Cayuga tóba torkollik csuda szép módon ereszkedik le a hegyről! Néhányan a társaságból elővettük gyerekkori infantilizmusunkat és mindenhez kedvet kaptunk, ami kihívás. Sziklát másztunk, vízben csúszkáltunk, mederben sétáltunk (a jéghideg vízben), stb. Nagyot ökörködtünk. És a jutalmunk? Az utolsó képen látható vízesés látványa. Pazar. Zseniális az Isten! Meg kell hagyni, van stílusa!
Horgászok is akadtak errefelé. Nem kevés türelem kell ehhez a módszerhez sem. Ugyanis az itt töltött ca. 2 óránk alatt semmit sem fogott, de közben folyamatosan ki-be kellett dobálni a horgot, mert a vízesés miatt ugye folyton elvitte a víz az oxigéndúsabb (és ebből következően halban gazdagabb) helyről! De jó móka lehet. Mondjuk ritkán mosolygott a bácsi. Talán otthon, amikor kivette a gyorsfagyasztott halat a mikróból! :)
A nap végére elcsendesedtünk, eltávolodtunk a zajos vízesésektől és megpihentünk a Cayuga-tó partján! Jó érzés volt. Sokatmondóan merengtem egy kicsit a vízparton, miközben a tó vize nyaldosta a simára csiszolt parti köveket. El is hoztam egyet, amit majd egyszer talán odaadhatok valakinek…
A jó mulatság, férfi túra volt!
:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
J. S. Bach / Pierre Bezuhov (törölt) 2011.10.16. 22:37:09
Vagy csak annyi a poén, hogy nem magyar, ezért nem mi vagyunk rá büszkék?
A. Schweitzer 2011.10.16. 23:11:25
Vonnegut megosztó személyiség. Sokan rajonganak érte de sokan épp ellenkezőleg. Az a fajta társadalomkritikai attitűd, amit ő képvisel nem mindenkinek szimpatikus. Azt is lehet mondani, hogy kontraproduktív. (persze, csak ha a kritika mögött jobbító szándék van)
A munkásságát tekintve valóban el kell ismernünk, nagy hatású esszéistája illetve regényírója volt a XX. századnak. De persze ez nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy büszkék legyünk rá. A leginkább kereszténységellenes megnyilvánulásai arra késztetnek, hogy véleményt formáljak vele szembe. Semmi többre. Meghallgatom, elolvasom, és még a végén tanulok is belőle. De ezt nem az ő kedvéért teszem, hanem Máséért! ;)
A. Schweitzer 2011.10.16. 23:19:48
Amúgy Te melyik könyvét olvastad Vonnegutnak, amelyik tetszett?
Én töredelmesen bevallom, álláspontomat nem saját olvasásélményeimből alakítottam ki, hanem abból amit róla tanultam, olvastam. Egyszer kezembe akadt egy kötete a könyvtárban és belelapozgattam. Talán a macskabölcső volt.
De amire jó volt az óvatosságom (étrsd: nem mertem komment nélkül odaírni a nevét a posztomba) az az, hogy fogok tőle olvasni, hogy megerősíthessem, vagy módosíthassam álláspontomat!
Segíthetsz ebben! :)
J. S. Bach / Pierre Bezuhov (törölt) 2011.10.17. 08:19:18
Amúgy én is a Macskabölcsőbe olvastam bele, nekem tetszett.
KutiVeronika 2011.10.22. 23:27:21
Vike, szívem, én csak ajánlani tudom!
Pussz