Sziasztok!

Ismét a blogon! Egy kicsikét le vagyok maradva, szóval most nagyot akarok markolni (remélem nem fogok keveset...)!

Szeretnék ebben a bejegyzésben mesélni egy kicsit Buffaloról, majd arról mit is csinálok itt. A hétvégéimről külön írok! Azok megérnek egy külön posztot. Mi az hogy, nagyon is! :)

Először is adós vagyok tehát azzal, hogy eláruljam, hol is vagyok voltaképpen. Szerény kis otthonom - az előttem álló két és fél hónapra - a bivalyok, a Bill-ek és a nagy hideg hazája:  Buffalo.
(Bár még egyiket sem láttam. Sem bivalyt, sem focistát, sem nagy hideget)
Ha pontosítani szeretnék, akkor nem is igazán Buffalo, hanem Amherst, vagyis

4722 Main St.
Amherst, NY 14226
(A romantikus alkatú postabarátoknak :P)

Ez ugyanis Nagy-Buffalo része, nem a központ. Amolyan kertváros féle. Nyugodt - annak ellenére, hogy main street - és szép környék. Egy nagyon kellemes házban éldegélek szállásadómmal, barátommal, "pót-nagyapámmal", a 89 éves Baránszki Tibor bácsival! Egészen kirepülésemig úgy nézett ki, hogy egy plébánián fogok lakni, de ez a terv gellert kapott és egy kihagyhatatlan ajánlatot kaptam ettől a bácsitól, aki a közelmúltban történt balesetére és az idős korára való tekintettel társaságot szeretett volna magának. (Dei viae investigabiles sunt!)
A szobámban van egy kép róla, amin ez áll:

"Big T
The Man
The Myth
The Legend"

És nem áll messze a valóságtól. Tibor bácsi sem, és ez a kép sem. 89 éves kora ellenére hihetetlen micsoda ép elmével, és önreflexiós készséggel rendelkezik. Maga az élettörténete sem hétköznapi, de ahogyan meséli nekem, na az a csúcs. (Már az első nap elkezdtem vezetni egy kis füzetet Tibor bá' mondásairól - megéri.)
Őróla akár még olvashattok is, hiszen nemrég készült vele egy interjú, amit ki is adtak. Biztosan megvan ez a kötet a legtöbb könyvtárban.

Ezt a képet én készítettem róla:

Kaptok képet a házról is, csak úgy, diszkréten:

 
A ház előtt álló zászlóról azt kell tudni, hogy az ezelőtt a Fehér Ház kertjében lobogott. Ebből a szempontból tehát egy különleges zászló, de az, hogy zászló áll kint a kertben, az természetes. Itt mindenki büszke arra ami. Az amerikai arra, hogy amerikai, a zsidó arra, hogy zsidó, a szabadkőműves arra, hogy szabadkőműves... Nem takargatják. Minek? Ez itt a szabadság és a biztonság hazája.

Nagyon úri dolgom van itt! Feladatomat tekintve főzök (legutóbb olyan marhapörköltet készítettem, hogy csak bőgött), takarítok, mosok, vasalok, stb. És ezek közben, mellett, (helyett) pedig hallgatom Tibor bácsit. Ami azt illeti, sajnos a kettőnk közti kommunikáció magyarul folyik, de azt hiszem az a sok élettapasztalat, amit tőle kapok nap mint nap, az kiegészíti kijövetelem egyik fő célját, a nyelvtanulást.

A napjaim úgy néznek ki, hogy reggelente ha felkelek, elmegyünk reggeli misére egy közeli templomba (bár bevallom, a kisebb betegségem miatt ritkán keltem föl eddig korán reggel).
A szentmise természetesen angol, és hát elég érdekes más nyelven hallgatni az Isten igéjét. Az semmi, de az Isten hány nyelven hallgatja nap mint nap...
A templomról egy kép:

 
Aztán amikor beindul a nap, akkor angolozással, házimunkával, a Veletek történő kapcsolattartással és Tibor bácsival foglalkozom. Ha vásárolni kell, akkor a közeli Tops-ban vásárolunk. Ha kocsiba kell ülni, akkor pedig többnyire Tibor bá' vezet (!), meg néha én. Egy szép nagy automataváltós Forddal kocsikázunk.

Egyenlőre sajnos csak heti kétszer (2 és fél órát) járok angolra az International Institute of Buffalo-ba. Itt elsősorban bevándorlókkal foglalkoznak és számukra nyújtanak tanulási és beintegrálódási lehetőséget. Így nem meglepő, hogy a csoporttársaim között Costa Rica-ból, Baltimore-ból, Nepálból, Argentínából és még a jó Isten tudja honnan való emberkék vannak. Elég izgalmas egy óra, főleg amikor ők is beszélnek, nem csak a tanár! :)

 
Az épület is szép, de főleg a környék. A Delaware Avenue-n még a régi, szép és impozáns amerikai családi villák sorakoznak. Nagyon szépek, rendezettek és vissza adnak valamit abból a gazdagságból, ami korábban jellemezte Buffalot. Azt tudni kell, hogy Bufi az ún. "Rust Belt" egyik városa, ami magyarul "rozsda övezetet" jelent. Korábban a nagyipar működése és a Nagy-tavak környéki csatornák kiépítése miatt prosperáló vidék volt. Hála a globalizmusnak, a fokozódó nemzetközi versenynek és a környezet nagyfokú pusztításának ez a visszájára fordult, és egy szegényebb régiója lett ez az Egyesült Államoknak. Az ún. "Golden Horseshoe"-hoz, az "arany patkóhoz" pedig csak Niagara Falls révén kapcsolódik. Állítólag Buffalo a második legszegényebb városa ennek a több mint háromszázmilliós ki országnak (Detroit az első). De ez nekem persze annyira nem tűnik fel, mert hát ez azért mégiscsak Amerika...

A házunktól nem messze van egy kis vízesés  a városban, a templomtól 2 percnyire. Tibor bácsi elmondása szerint ő már vagy 30 éve itt élt, amikor egy magyar cserkész látogatója kérte meg őt, hogy mutassa meg neki ezt a helyet. Szégyen-szemre vette tudomásul, hogy ő erről eddig még nem is tudott. Azóta mindenkinek megmutatja! :) Így mi is elmentünk. Nagyon szép kis rendezett park. Rengeteg kacsával, akiket nem szabad etetni. Régebben etették őket a járókelők is és annyira elszaporodtak, hogy borzasztó sokan voltak na. De úgy tényleg sokan. És ekkor jött az ötlet: tegyük rendbe a parkot és tizedeljük meg a kacsákat. Ezzel a mennyiséggel már nem lehet bírni. Így is lett. Buffaloi szegények százai laktak jól a finom kacsa-lakomával, amit a város nekik ajánlott föl. Azt hiszem sajátos problémakezelési módszer, de itt működik. 
Az igazi Niagara Falls pedig még várat magára! I'm looking forward...

 
Amúgy itt Buffaloban van egy szép, nagy jezsuita College a Canisius. Azt tervezem, hogy bemegyek a biológiai órákra és azokat hallgatom. Hasznos lesz ez többféleképpen is. Egyrészt segíti az angol nyelv tanulását, ötleteket és új ismereteket ad a biológiában és annak tanításában illetve felveszem a kapcsolatot az itteni jezsuitákkal. No majd meglátjuk mikor és mennyire leszek bátor! :)

Buffaloval és az itteni mindennapjaimmal kapcsolatban még rendszeresen fogok jelentkezni. A kisebb epizódokról pedig külön-külön számolok be.

God bless America...and us!

* a címben szereplő szójáték egy kedves ismerőstől származik (Kláritól, a szakkollégium titkárnőjétől) - köszönet érte! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.